Vigyázat, rossz társaságba keveredik!

Képernyő? Tévé? Hogyan lelhetjük örömünket a gyerekünkben mi, szülők? A képernyő szereplői, mint kortársak? Ha magára marad a gyerek a nagyfejű, magas hangú, de alapjában cuki rajzfilmfigurákkal, könnyen ráveszik arra, hogy kövesse a mintájukat. És ez bizony elégedetlenséghez vezet. Sőt, néha a képernyő démonizálásához is. A gyerek pedig rossz társaságba keveredik…

Agresszió a durvaság elkerülésére?

A rendelkezésre álló erőforrások megmutatása agresszív. Amikor a rajzfilmfigurák gyepálják egymást, az durvaság. Miért érdemes a kettőt különválasztani? A gyereknek jó dolog érezni a szülei erőforrásait, ez növeli a biztonságérzetét.

Hová tegyük a képernyőt?

A képernyő ellenség? A képernyő kultúránk része? Szidjuk vagy szeressük? Hova tegyük? Micsoda?? Nézzük mi is vele együtt? Na, ne!!! Ki bírja ki azt?

És még: Családi játék a reklámokkal. Kritikus gondolkodás-minták.

Külső ellenség, mint összetartó erő

Agresszív szülők és reklámok dicsérete? Ne ismerkedjen a gyerek? Kifordított világ!
És: „Milyen ember az, aki a gyereknek filléres játékokat hoz!”

Miért válasszuk külön a tetteket és az embert? A megítélés kockázata.